Jobb adni, mint kapni?

Amennyiben nem üzleti kapcsolatokról beszélünk, hanem családi vagy társas viszonyokról, akkor mindenképpen jobb adni, mint kapni. Ezt igazolja egy 126 országra és 234 ezer emberre kiterjedő kanadai kutatás. A válaszadók szerte a világban azt felelték a címben feltett kérdésre, hogy jó érzés töltötte el őket amiatt, hogy adományoztak. Nem számított, hogy a megkérdezett gazdag volt-e vagy szegény, demokráciában vagy diktatúrában élt, minden ember lelki jutalomként élte meg a mások megsegítését. De hogy működik mindez az üzleti világban? Működik egyáltalán?




Valószínűleg hamar csődbe menne bármilyen vállalkozó, ha mindig ingyen osztogatná termékeit vagy szolgáltatásait, akármennyire is kellemes érzést okoz ez neki a családi, baráti kapcsolatokban. Ezt egyetlen vásárló sem várja el, sőt, ha bárkinek ingyen akarunk adni olyan dolgot, amelynek tényleges értéket tulajdonít, akkor egyből azon kezd el gondolkozni, hogy át akarjuk verni. Képzeljük el, hogy egyszer csak elénk lép valaki az utcán, kezében egy új autó kulcsával és a tenyerünkbe nyomja azzal, hogy mostantól ez az autó a miénk. Nincs az az ember, aki ennyivel megelégedne és sok-sok további kérdés nélkül elfogadná az autót. De nem kell ilyen nagy értékűnek lennie egy tárgynak vagy szolgáltatásnak. Ha az utcán járva-kelve egy idegen ember a kezünkbe ad egy bontatlan Coca-Colás palackot, ha zavarunkban el is fogadjuk, valószínűleg felbontás nélkül dobjuk be a hozzánk legközelebbi kukába. Hiszen ki tudja, mit rakott bele az ismeretlen, és egyébként is: mit akart ez tőlünk?

Egy üveg Coca-Colát azonban szívesen elfogadunk egy olyan embertől, akivel már találkoztunk. Nem kell, hogy közeli ismerősünk legyen, nem kell, hogy tudjuk a nevét, elég, ha már öt percet eltöltöttünk a másikkal valamilyen közös tevékenységet végezve, netán köszönőviszonyban vagyunk egymással. Ezt bizonyítja az a kísérlet is, amelyet az 1971-ben végzett Dennis Reegan az egyesült államokban. A kísérletben mindig két személy vett részt, az egyik a kísérletvezető asszisztense volt, a másik egy beavatatlan személy. A feladat az volt, hogy közösen értékeljenek különféle műalkotásokat. Az esetek egy részében Joe, az asszisztens, rövid közös értékelés után pár percre kiment a szobából és két üveg, egyenként 10 cent értékű Coca-Colával tért vissza. Az egyiket a vizsgálati alanynak hozta, mondván „szomjas voltam, gondoltam iszok egy Coca-Colát, hoztam egyet neked is egyet”. Az kísérleti alanyok közül mindenki elfogadta a kéretlen „ajándékot”. De nem ez volt a kísérlet legfontosabb tanulsága!

Joe, az asszisztens ugyanis egyes esetekben üres kézzel tért vissza, máskülönben pontosan ugyanúgy viselkedett, mint az előző esetben. Miután az összes képet véleményezték, Joe megkérte a kísérleti alanyt, hogy vegyen tőle néhány sorsjegyet, darabját 25 centért. Elmondta, ha ő adja el a legtöbbet belőlük, akkor 50 dollár jutalom üti a markát. „Ha csak egyet veszel, azzal is segítesz, de minél többet, annál jobb” – mondta. A vizsgálat tulajdonképpen arra irányult, hogy hány sorsjegyet vesznek meg Joe-tól akkor, ha előtte egy apró ajándékot adott, és hányat, ha nem. A kísérlet eredménye meggyőző volt: Joe-tól kétszer több sorsjegyet vásároltak, amennyiben előtte megajándékozta egy Coca-Colával a vizsgálati alanyt.

Hogyan is nézett ki a folyamat?

1. Két ismeretlen ember találkozott.
2. A két ember rövid ideig közös tevékenységet végzett.
3. Az egyikük adott egy apró ajándékot a másiknak.
4. A másik pedig később kétszer annyit vásárolt valamiből, mint az egyébként rövid ismeretségük alapján tette volna.

A kísérlet tehát két fontos tanulsággal is szolgált. Egyrészt bemutatta, hogy kis értékű ajándékot rövid ismeretség után fenntartások nélkül elfogadunk másoktól. A másik tanulság pedig az, hogy az ajándék elfogadása után sokkal erősebb bizalmi kapocs alakul ki az ajándékozott és az ajándékozó között, ezáltal az ajándékozó – amennyiben ez a szándéka – nagyobb értékben értékesíthet a későbbekben az megajándékozottnak. Tehát: nemcsak a családon belül és a barátoknak érdemes adni, hanem az üzleti életben is. De milyen ajándékokat használhat egy kisvállalkozás?

A jó hír az, hogy nagyon sok olyan ajándék van, amely nem kerül pénzbe! Ajándék ugyanis bármi lehet, amely a másik félben pozitív érzéseket kelt. Ez lehet egy mosoly, egy kellemes beszélgetés, néhány hasznos jó tanács, tipp, ötlet, megoldás, amelyet a másik fél fel tud használni a mindennapi életben. De ugyanígy ajándékként élik meg a vásárlók a kedves, segítőkész kiszolgálást vagy bármi mást, amit azon felül nyújt, amit alapvetően elvárnak egy kereskedőtől, szolgáltatótól.

És igen. Ez a kis tipp a kiadónk egy apró kis ajándéka Önnek. Olyan jó tanács, amelynek birtokában reményeink szerint sikeresebbé teheti saját vállalkozását. Sok sikert hozzá!

Papp János
2013.


Ez a cikk azért született, hogy a Régió Lapkiadó Kft. elősegítse hirdető partnereinek hatékony üzletvitelét. A cikk szerzői jogvédelem alatt áll. A cikk szabadon terjeszthető, módosítható, átalakítható, de bármely részének, vagy egészének felhasználása, utánközlése kizárólag a forrásra való hivatkozással (a szerző és a kiadó megnevezése, illetve az eredeti szöveg elérhetőségének megadása mellett) történhet.
« vissza